Fegyelmezési rendszer a cégben

2013. Március 27.

Tapasztatok szerint a felelőtlenségek, hibázások, károkozások, késések, félig teljesítések, mulasztások és ehhez hasonló tettek többségét nem a megátalkodott élősködő potyautasok generálják, hanem az általuk meghülyített, nélkülük amúgy tisztességes munkavállalók.

Ezért olyan rendszerre van szükség, amelyik észre térít, visszabillenti a világ rendjét és visszavezet a normál munkaadó-munkavállaló viszonyba.

Az alábbiakban egy ilyen viszonylag egyszerű visszabillentő rendszert mutatok be.

Minden 97%-ra teljesítés, késés, mulasztás stb. kárt okoz, de ezek mértékét – a kirívó esetek kivételével – nem is érdemes kiszámolni. Helyette egy egyszerű táblázatot érdemes életbe léptetni, amely kis hiba esetén 1, közepes hiba esetén 3, nagy hiba esetén 5 büntető pontot ad. Célszerű példákkal megmutatni, hogy a hibákat hogyan lehet a súlyosságuk alapján besorolni. A lista cégről-cégre változhat, függően attól, hogy az adott cégben éppen mik a szokásos problémák.

Íme egy példa:
•    kis hibának tekintjük a reggeli negyedóránál rövidebb késést a munkába érkezéskor, a hiányosan leadott heti üzletkötői látogatási beszámolót, a heti könyveléskor le nem könyvelt tételeket stb.
•    közepes hibának tekintjük, ha valaki negyedóránál többet késik reggel, nem adja le az üzletkötői beszámolót, vagy ha valamelyik munkatársával szemben durván, gorombán megsérti a cég viselkedési kódexét és az ehhez hasonló súlyú tetteket, mulasztásokat
•    nagy hibának tekintjük az egy óránál nagyobb késést, a betegség telefonon történő be nem jelentését, a vevőknek tett ígéretek meg nem tartását, az engedély nélküli kötelezettségvállalást, vásárlást, a vevőkkel szemben elkövetett gorombaságot és így tovább.

Ha teljesítménybér rendszert üzemeltetünk, akkor a pontoknak adhatunk értéket is, mondjuk 500-2000 Ft/pont és hó végén az opcionálisan adható teljesítménybérből, prémiumból le lehet vonni a károkozásnak megfelelő szankciót. A jogszabályok miatt arra kell ügyelni, hogy az ne legyen túlzott, ne haladja meg a tényeges károkozás mértékét. Én jobban szeretem a konkrétumokat. Tudjuk, hogy az utasítások, munkaköri leírásban, irányelvekben, szabályzatokban foglaltak végre nem hajtása kárt okoz. A kár időnként meglepően nagy lehet. A legnagyobb károk okozását egyértelműen elbocsátással és kártérítési perrel kell „honorálni”. A kisebb-nagyobb fegyelmezetlenségeknél segít ez az előre elkészített táblázat, ami így a pontokon és a pontokhoz rendelt értéken keresztül a kártérítés cégen belül alkalmazott mértékét tartalmazza. Az emberi természet olyan, hogy már kis veszteségeket is komoly tragédiaként él meg, ezért az ilyen nevelő célzatú kártérítéseknél nincs szükség magas összegekre ahhoz, hogy javulást érjünk el. Nálam bevált, hogy az okozott kár mértékének legfeljebb az ötödét-tizedét alkalmazzam prémium levonásként.

Akkor emberséges azonban a fegyelmezési rendszer, ha lehetőséget nyújtunk a jóvátételre! Mint említettem, a munkavállalók döntő hányada tisztességes és becsületes, csak a társadalmunkban található kirívó igazságtalanságok miatt hülyül meg időnként és vágyik ő is a henyélő ingyenélők napos oldalára. Ezért ha ők kapnak valamilyen büntetést, akkor az őket nagyon zavarja, hiszen nincs bennük megátalkodott rosszat akarás, és a lelkiismeretük mélyén igazat is adnak annak a vezetőnek, aki éppen megbüntette őket. Nekik találtuk ki a jóvátétel intézményét. Ezzel az akármilyen ok – feladattal késés, figyelmetlenség, a munka nem 100%-osra történő elvégzése stb. – miatt bekövetkező, és a személyzeti dossziéban landoló papírokat lehet kiváltani. A jóvátétel lehet valamilyen extra munka elvégzése – külön bérezés nélkül.

Gyerekesnek tűnik a dolog, de hát vegyük észre, hogy ami ellen küzdünk, az is gyerekes és nevetséges jelenség: normális emberek munkaidő alatt dolgoznak és megtartják az utasításokat, akik nem így tesznek, azokban van egy jó adag infantilizmus. A szintjükre lemenve kapják a büntetést és a lehetőséget a jóvátételre. Nagyon sok embernél láttam már, hogy ez segített nála visszabillenteni a világ rendjét és ennek segítségével váltak valóban felelős felnőtté. Mert szerintem nem az a felelős munkavállaló, akit utólag lehet hibáztatni, ha valamit nem csinált meg és emiatt bekövetkezett a baj, hanem az, aki előre mindent elkövetett, hogy még véletlenül se következzen be a baj.

Az időnként nagyon kedves, kiváló társalgó, ám mégis megátalkodott potyautasok, a mindent megmagyarázó önfényezők, a lelkiismeretüket már korán elveszített antiszociális, másokat lelki terror alatt tartó élősködők, a hivatásos hátramozdítók és a mindennek keresztbe tevők viszont szenvedni fognak e rendszer alatt. Hiába dolgozták ki gondosan, meddig lehet feszíteni a húrt a jó erkölcs ellenében a jogszabályok adta tágabb keretekig: ebben a rendszerben ez nem működik, minden kis disznóságuk megkapja a maga kis retorzióját. E rendszer bevezetésekor ezért lázítani fognak – előtérbe tolva azokat, akiket már korábban is sikerült meghülyíteniük – és mindent el fognak követni, hogy e rendszer ne kerülhessen bevezetésre. Még a munkaügyi bíróságtól sem riadnak vissza – ha nem maguknak kell oda menni. Ám ahogy gyűlnek a papírjaik a személyzeti dossziéban, úgy válnak egyre csendesebbé és még mielőtt elérnék a kirúgásokhoz szükséges 5-6 megrovást, hirtelen távoznak a cégből egy irtózatos szemétdombot hátrahagyva. Nem baj, így tisztul meg és válik valóban versenyképessé a cég.

« Vissza a tippekhez