Hogyan találjunk megfelelő munkaerőt?

2013. Június 04.

Kiábrándultam – halljuk sokszor. – Tudod, ha most újra kellene kezdenem, akkor lehet, hogy nem vágnék bele. Vagy: Ha tudtam volna, hogy ennyi stresszel jár a vállalkozói lét, akkor nem kezdek bele. Egy kicsit elvesztettem a lelkesedésemet. Már nincs bennem az a tűz, ami volt. Pár éve láttam, mit kell tennem, most nem látom. Kiábrándultam az emberekből is. Ha jobb embereim lennének, akkor én lennék Rockefeller, annyi pénzem lenne.

Sok helyen nincs igazi építő kommunikáció a vezető és a beosztottai között. A keserűség az, ami a vezetőt nem hagyja kommunikálni, mert ha elkezd kommunikálni, akkor a keserűség kibuggyanhat, és ha az elmúlt 10 év hibáit a munkatárs fejéhez vágjuk, akkor annak – tudjuk - nem lesz jó vége. Vagy ha már tettünk ilyent, tudjuk, hogy utána sem lett jobb.

A vezető az, aki azonnal korrigál egy munkatársat, ha lát valami hibát. A vezetőnek meg kell tanulnia, hogy a munkatársnak nem dolga a vezető keserűségét enyhíteni. Ne neki mondja el a gondját, hanem keressen egy cégvezetési tanácsadót, vagy egy sör mellett a cégvezető barátjának. A keserűség onnan ered, hogy a munkatársakkal a vezető nem tudta eléretni a kitűzött célt. Ennek a legfőbb oka az, hogy a vezető nem a megfelelő munkatársakkal próbálkozott, és túl elnéző volt.

Miért van az, hogy annyiszor csalódott? Ha vezetőként megfigyeljük az embereket, két típusra lehet osztani őket munkavégzésük alapján: megoldás-centrikusra, és probléma-centrikusra. A megoldás-centrikus termelékeny, optimista, vidám, örül neki, hogy van munkája, nem vár el semmit, amíg le nem tett valamit az asztalra. Nem pletykál, és nem kelt feszültséget. Magától képes dolgokat kitalálni, és rengeteg terhet levesz a vezető válláról. Lehet rá számítani, a dolgok kisimulnak körülötte. A probléma-centrikus nem termelékeny, pesszimista, szomorú vagy lehangolt, már reggel látja lemenni a napot. Pletykál, feszültséget kelt, kibeszéli a vezetőt a háta mögött, nem lehet rá számítani. Megígér mindent, de nem képes tartani semmit. A dolgok összezavarodnak körülötte. Ez a munkatárs előbb akar kapni, és csak utána adni, ami sajnos mégis sokszor elmarad.

Könnyű volt ezt leírni, de könnyű észrevenni? Sok vezető mondta már, hogy az áldott jó szíve viszi majd a sírba. Ha kiszámolná, hogy a nem megfelelő munkatársak mennyibe kerültek, bér, járulék és okozott kár alapon, akkor mennyi lenne a vége? Mit szólna, ha most egyösszegben visszakapná az egészet? Mennyi jönne ki?

Amikor felvesz egy munkatársat, vele szemben az az elvárás, hogy terhet vegyen le a vezető válláról. Ha nem érzi azt, hogy a dolgok könnyebbek lettek, és simábbak, akkor a munkatárs nem oda való. A keserűség miatt nem hisszük el, hogy vannak még jó munkatársak, pedig igen. Nagyon sok jó munkatárs van. Ahhoz hogy bevonzzuk őket, tudnunk kell azt, hogy miért dolgoznak nekünk az emberek. Miért van az, hogy velünk vannak és nem másnál, miért nem mennek el még a legnagyobb válságban sem. Miért van az, hogy hónapokig hajlandóak emberek fizetés nélkül is kitartani, és csak akkor elmenni, amikor már mindennek vége?

A megoldás-centrikus munkatársak miatt működik a cég. A vezetőnek őket kell támogatnia, nem azokat, akik problémákat gyártanak. Ők tényleg nem azért vannak ott, hogy a vezetőnek segítsenek. Ők a „fizetett ellenségek”. De nem minden munkatárs ilyen, sőt, a többség nem ilyen. Mondok egy példát: ha egy munkatárs fel akar mondani, akkor mennyi időt tölt vele? Sokan 3-4 órán keresztül próbálják lebeszélni, és persze a vége az, hogy ott megígér mindent, és akkor marad. Majd másnap nem jön be, csak egy sms-t küld, hogy a feleségével átbeszélték, és sajnos mégis felmond. Miért nem töltötte azt a 3-4 órát azokkal, akik megérdemelték volna? Mennyi plusz értéket termelt azzal, hogy a probléma-centrikus munkatárssal foglalkozott? Semennyit. És hogyan érzi magát ettől egy jó munkatárs, aki már hetek óta kér időpontot, de még mindig nem ült le vele igazán átbeszélni pár céges részletet?

Amikor valaki nagyon elront valamit cégen belül, sokszor késik, vagy nem teszi a dolgát, ahogy kellene, akkor a vezető az, aki képes tenni valamit a dologgal kapcsolatban. Ha nem tesz lépéseket, akkor az alsóbb szintű vezetők is így fogják kezelni a saját beosztottjaikat, és a cégben nem lesz fegyelem. Ami egyébként a magyar értelmező kéziszótár szerint „tudatos és rendszeres munkavégzést” is jelent.

« Vissza a tippekhez