Hogyan mérjük a termelékenységet?

2013. Június 07.

A termelékenység az egy munkavállaló által évente előállított érték-többlet, hozzáadott érték.

Ma Magyarországon a középvállalatok nagy részében a termelékenység csak harmada vagy negyede a nyugat-európai hasonló értékeknek (66-75%-os elmaradásunk van!). Az egy főre

jutó hozzáadott érték átlaga jelenleg évi kb. 6 MFt. Sajnos a hazai kézben lévő mikró és kisvállalatok átlaga csak 2-3 MFt/fő/év, a középvállalatok 5-7 MFt/fő/év, míg a zömmel külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatoké általában 10-40 MFt/fő/év értékek között található.

Ezzel rögtön látni, milyen mértékben kettészakadt a magyar gazdaság. A felső végen van a magyar gazdaságban realizált nyereség >90%-a és a gyors fejlődés, az alvégen meg a folyamatos likviditási gondokkal küszködés, a magas adók elől adócsalásba menekülés és az éles árversenyben történő iszapbirkózás.

Bárki a saját cégére is könnyen ki tudja számítani az egy főre eső hozzáadott értéket (ezt nevezzük termelékenységi mutatónak). Elő kell venni a utolsó 3-4 év mérlegéből az „A” jelű Eredménykimutatásokat és az összes bevételből (I+II+II sorok) le kell vonni az anyagjellegű költségeket és az értékcsökkenési leírást (IV és VI-os sorok) és az eredményt el kell osztani az átlagos statisztikai létszámmal (a mérleg mellékletben szokott lenni ez a szám). A középvállalatok addig nem válhatnak nagyvállalattá, amíg a 10-15 MFt/fő/év értéket – és az ehhez tartozó nyereség képződési ütemet el nem érik.

Érdemes több korábbi évre elvégezni ezt az elemzést. Jól lehet látni, hogy milyen radikális mértékben tud romlani a termelékenységi mutató válsághelyzetben. Érdekes, hogy ez a mutató alig függ az iparágaktól: egy kereskedő cégben szinte ugyanolyan értékeket kapunk, mint az ipari vagy a szolgáltató szegmensekben.

Benchmark elemzések a nyugat-európai cégekkel szemben azt mutatják, hogy elsősorban szervezettségben vagyunk elmaradva. Ezt a legtöbb magyar vállalatvezető képtelen elhinni.

Okolják az adórendszert, a túlzottan erős árversenyt, a gyenge munkaerő felhozatalt, a rossz munkaerkölcsöket, a konkurencia adócsalásból fakadó előnyét, a csekély fizetőképes piaci keresletet, a bürokráciát, a drága hiteleket, az állami túlszabályozást és ehhez hasonló dolgokat.

Részben igazuk van; hiszen ezek mind-mind kedvezőtlenül hatnak a cégre, de Nyugat-Európában sincs kolbászból a kerítés, ott is ugyanezekkel a gondokkal küszködnek a cégvezetők és mégis többszörös termelékenységet tudnak elérni. Az általuk használt „csodafegyver” a szervezetfejlesztés. Jó pár évtizedes előnyük van velünk szemben. Jó hír viszont, hogy szervezetet fejleszteni nem kerül sok pénzbe, inkább csak munkába és tanulásba. S noha időből sincs sok, mégis némi szorgalommal behozható ez az előny.

« Vissza a tippekhez